hzablog

Eltoltam reggel a telepakolt talicska hulladékot, gereblyével elrendeztem a cseréprakás régi helyén keletkezett gödröt, majd szépen lassan szétbontottam Néró házát is. Mindannyiunk szívéhez közel áll szegény egykori kutyánk, jól beleégette magát az emlékezetünkbe. Nehezen is szántam rá magam erre a lépésre.
De egykori lakhelyét már nagyon megrágcsálta az idő. A kerítés felőli része, azaz a ház hátulja eléggé belesült a talajba, emiatt enyészetig korhadt a kutyahajlék padlóját alkotó deszkázat, valamint a tető héjazatának hátsó alsó két cserepe is eltört. A törött cserepek miatt az oldalfalra folyó eső pedig korhadásnak indította a sarkokat. Ezen okok miatt nem volt nehéz munka bontani.
A kibontott szögeket a kukába dobáltam, délután már a pajtában voltak a néhai ház alkatrészei is. Anyuval behordtuk a kicserélt fa ablakaink szárnyait az ólba, az ól padlására pedig a tokdarabokat és az egyéb, szemétnek nem minősülő, nem használt tárgyakat is bepakoltam. Estefelé aztán apával a satupadot és a garázskapu szárnyait is a helyükre raktuk. Kicsit ácsingóztunk, morfondíroztunk, mennyi mindent kell majd a pajta lebontása előtt kimenekítenünk alóla, aztán megfürödtem és bevittem öcsit a pécsi buszra.