hzablog

Ma hajnalban (kb. kettő és hat óra között) az egyik nagyon lelkiismeretes szomszédunk kutyái bejöttek az udvarunkra, és a kút és a kerti pavilon között széttépték Frakkot. Reggel anyáék nagyon rossz állapotban találták szegénykét, az udvaron a járda, a kiskonyha terasza, az első ajtó előtti fellépő, a kutyaház belseje, minden csupa vércsepp vagy vérfolt volt. Kutyusunk alig bírt feljönni a lépcsőn az előszobába, és még reggel hétkor is nagyon vérzett.

Ekkor ébresztettek fel a szüleim, hogy azonnal szedjem össze magam, öltözzek, mert állatorvoshoz kell vinni a blökit. Pár másodperc alatt felébredtem. Nagy nehezen a pokróccal (amire feküdt) együtt beraktuk a kocsiba, anya melléült hátra, és amíg utaztunk, simogatta.

A pókaszepetki körzetes állatorvos volt éppen ügyeletben, hozzá vittük a kis sérültet. Vagy egy órán át dolgozott rajta. Bár a jobb mellső lábán lévő igen hosszú vágást könnyen el tudta látni, a jobb hátsó lábával alig lehetett valamit kezdeni. Azt csak kifertőtleníteni tudta, megigazította az össze-vissza álló izomcafatokat és ahol lehetett varrni (mert volt mihez), ott varrt is egy picit. Nagyon sok vért vesztett szegény, az antibiotikumos injekció mellé egy kis vasat is kapott.

Most ébredezik szegényke. Nagyon rosszul néz ki, még mindig vérzik a lába. 17 öltést kapott, 11-et a jobb mellső, 6-ot a jobb hátsó lábába. A hátsó lába állati csúnyán néz ki, ráadásul az be is lett kötve. (A kötést majd le kell szedni róla ma este.) Arra, hogy sántítani fog-e vagy sem, jelen esetben fifti-fifti az esély. De állítólag meggyógyul.

Mérges vagyok.